A mai települést 1843-ban alapította a Császári Királyi Kincstár aradi Igazgatósága. Nevét
Majláth György akkori kincstári igazgatóról kapta.
A kincstárnak biztos dohánytermesztő bázisra volt szüksége, ezért közvetlenül telepítet
kertészeket Nagymajláthra, Ambrózra, Albertibe és még egy sor Csanád megyei helységbe.
Majláthra Nyéki- Dombegyházáról (67 család), Kovácsházáról, Vásárhelyről, Makóról,
Szentesről érkeztek telepesek, akik a kincstárral kötött szerződésben vállalták az 5 hold feles
feles dohánytermesztést.
A kincstári földmérő 100 házhelyet (portát) mért ki, megalapozva ezzel a mai településlépet.
Kijelölte a templom, a községháza, az iskola, a jegyzői, tanítói lakhelyet és a piacteret a falu
közepén. A határt három nyomásra osztotta (mindegyikben 5-5 hold szántó jutott egy-egy
telepesnek) negyediknek úgynevezett kertes földeket (családonként 4 hold) jelölte ki. a
Tótkomlós felöli oldalon.
A mai falutól észak-nyugatra, a Teleknek nevezett határrészen létezett egy középkori
település, Székegyháza, Árpád kori előzményekkel, kőtemplommal. Ezt a török, tatár hadak
1596-ban elpusztították, így a terület az 1830-as évekig lakatlan volt.
1848-ban a lakosok megtagadták a dohánytermesztést. Ettől kezdve az ugar földet (harmadik
nyomás) is bevetették, áttértek az intenzívebb gabonatermesztésre és az istállózó
állattenyésztésre, majd az 1880-as évektől a hagymatermesztésre, szőlőt, gyümölcsfákat
ültettek, egyre több zöldségfélét teremtettek, így nagy lépéseket tettek a biztos megélhetés
felé. A lakosság létszáma a századfordulón elérte a 1360 főt. A XX. százat első évtizedeiben
felépítettek a Gercsák-féle téglagyár tégláiból a mai községházát, az iskola, az óvoda épületei,
a gyönyörű neogótikus templomot, vegyesboltot, italboltot, orvosi lakást és rendelőt, a
méntelepet, a Zöldi malmot, ártéri kutakat fúrtak, és megszervezték a védőnői(szülésznői)
ellátást. Olvasókör, Hangya szövetkezet, tejszövetkezet, egyházi és civil kulturális
egyesületek is működtek a tanítók és a papok vezetésével.
A két világháború nagy áldozatot követelt minden második családtól. A hősök emléktáblája és
az emlékmű a templom bejáratánál és a főtéren található.
Az 1950-es években gazdasági visszaesés és elvándorlás következett be. Újabb lassú fejlődés
az 1970-es évektől kezdődött, majd a XXI. százat elején a modernizálás is erőteljesen beindult
(portalanított utak, telefon, gáz, villanyhálózat, vízrendszer kiépítése, az internet bevezetése, a
fentartható fejlődésre alapozott falusi turizmus alapjainak megteremtése) a városi kertvárosi
körülményekhez hasonló falusi millió jött létre. Ennek napjainkban már vonzereje van,
hazatelepülnek elszármazottak, megjelentek a külföldiek és a csend és a természeti környezet
miatt.

Dr. Körmendi János